Result

 Fordította Horváth Norbert  ORSON SCOTT CARD ENDER ÁRNYÉKA A JÖvŐ IMMÁRON A JELEN ALEXANDRA  A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Orson Scott Card: Ender’s Shadow Tor, 1999 © Silent Library Project - Poty, 2012 http: //www. scribd. com/doc/69940481/A-halhatatlansag-halala  TARTALOMJEGYZÉK Előszó 7 Negyedik rész - A katona Első rész - Az utcagyerek 13. A Sárkány hadtest 223 14. Testvérek 238 1. Poke 11 15. Bátorság 255 2. Konyha 24 16. Bajtárs 277 3. Megtorlás 43 4. Emlékek 60 Ötödik rész - A vezér 17. Köldökzsinór 296 Második rész - Az újonc 18. Barát 324 19. A lázadó 346 5. Aki bújt, aki nem 77 20. Próba 358 6. Ender árnyéka 94 7. A felderítés 119 8. A jó tanuló 142 Hatodik rész - A győztes 21. Találgatás 373 Harmadik rész - A tudós 22. Újra együtt 390 23. Végjáték 415 9. A bölcsesség kertje 159 24. Hazatérés 443 10. Lopakodás 170 11 Apu 183 12. Névsor 204 Köszönetnyilvánítás 450  Dick és Hazie Brownnak, akiknek otthonában senki sem marad éhen, és akiknek szívében senki sem idegen  ELŐSZÓ Ez a regény, ha szigorúan vesszük, nem folytatás, mert nagyjából ugyanakkor kezdődik, amikor a Végjáték, és nagyjából ugyanott is ér véget. A szereplők és a helyszínek javarészt azonosak, sőt, ami azt illeti, maga a történet sem változott igazán, ám ezúttal egy másik karakter nézőpontjából követhetjük az eseményeket. Nehéz pontosan megnevezni, mi is az Ender árnyéka. Társregény? Párhuzamos regény? Talán a „parallaxis” a helyes kifejezés, már ha ezt a csillagászati kifejezést átemelhetem a próza világába. Ideális esetben azok számára is élvezetes, akik nem olvasták a Végjátékot, és azoknak is, akik többször is végigrágták. Mivel nem folytatás, nem igényli a másik kötet ismeretét, ám ha sikerült elérnem irodalmi célkitűzésemet, a két regény kiegészíti és kiteljesíti egymást. Bármelyiket is olvassuk először, a másik is megáll a saját lábán. Éveken át jóleső érzéssel figyeltem, ahogy a Végjáték népszerűsége egyre nőtt, különösen az iskoláskorúak körében. Bár nem ifjúsági regénynek szántam, örömmel láttam, hogy e korosztályból is sokan a szívükbe zárták, és sok tanár is felhasználta így vagy úgy az osztályában. Nem lepett meg, hogy a folytatások - a Holtak szószólója, a Fajirtás és A tudat gyermekei (Children of the Mind - magyarul nem jelent meg) - már nem találtak ilyen kedvező fogadtatásra a fiatalabb olvasók körében. A nyilvánvaló ok az, hogy a Végjáték egy gyermekről szól, míg a folytatások felnőttekről; mi több, a Végjáték - a felszínen legalábbis - egy hősies, kalandos regény, míg a folytatások teljesen más műfajt képviselnek. Lassabbak, töprengőbbek, ideaközpontúak, és az ifjabbaktól távolabb álló témákkal foglalkoznak. 7  Nemrégiben azonban rájöttem, hogy a Végjáték és a folytatásai közötti 3000 esztendőnyi rés számtalan lehetőséget kínál az első regényhez szorosabban kapcsolódó írások számára. Bizonyos értelemben a Végjátéknak nincs is folytatása, hiszen a másik három kötet egyetlen összefüggő eseménysort mutat be, míg a Végjáték önálló történet. Rövid ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy megnyitom a Végjáték világát más írók előtt; odáig merészkedtem, hogy bevontam Neal Shustermant, akinek a munkásságát nagyra tartom, hogy közösen gondoljuk végig a katonai akadémia, Ender Wiggin és társai történetét. Beszélgetéseink során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a legkézenfekvőbb karakter, akivel foglalkozni érdemes, Bean, az ifjú diák, akivel Ender pont úgy bánt, ahogy vele a felnőttek. Aztán történt valami. Minél többet beszélgettünk, annál féltékenyebb lettem Nealre, amiért ő írná meg a könyvet és nem én. Végül számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy még nem végeztem a projekttel, amelyet magamban cinikusan „gyerekekkel az űrben”-nek neveztem. Volt még mondanivalóm, tanultam egyet s mást a Végjáték első, 1985-ös megjelenése óta. így aztán, remélve, hogy még dolgozhatunk együtt valami máson Neallel, gyorsan visszaragadtam magamhoz a projektet.