• Document: Danielle Steel: Örök barátok
  • Size: 1.26 MB
  • Uploaded: 2019-03-24 05:38:23
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Danielle Steel: Örök barátok A San Francisco elegáns negyedében épült Atwood magániskola óvodájában öt gyerek találkozik az első tanítási napon. Két kislány és három kisfiú, akik hamarosan "örök barátok" lesznek. A gyönyörű Gabby előtt már gyerekként megnyílik a divatbemutatók világa; a labdája nélkül egy lépésre sem hajlandó Billy futballsztár akar lenni; a seriffjelvényes Sean rendőrnek képzeli magát, aki majd börtönbe csukja a rossz embereket; s mi sem természetesebb, mint hogy Andy, a híres orvos házaspár kisfia maga is orvosnak készül. Egyedül Izzie nem tudja még, hogy mi legyen, ha felnő, de ott, az óvodai játék konyhában ő az, aki fantáziája szülte finomságokkal megvendégeli a kis csapat tagjait, hogy otthon érezzék magukat az új környezetben. Az öt gyerek az érettségiig gondtalanul élvezi egymás társaságát, mit sem sejtve a körülöttük gyülekező viharfelhőkről. Álmaik valóra váltása, egyetemi tanulmányaik azonban messzire sodorják őket egymástól. Tragédiák sorozata szól bele a boldogságukba, vágyaik teljesülésébe. Megindító regényében Danielle Steel végigkíséri hőseit megpróbáltatásokkal teli útjukon, melynek során egyetlen percre sem felejtik, hogy barátságuk egy életre szól. Első fejezet Az Atwood School hat hónapig húzódó felvételi procedúrája kis híján az őrületbe kergette a családokat azzal, hogy mindig készen kellett állniuk az illő és szíves fogadtatásra, a szülőkkel folytatott beható és minden részletre kiterjedő beszélgetésre, és valamennyi gyerek személyiségének alapos feltárására. Ha voltak testvérek, az jelentett ugyan némi előnyt, de végül is minden gyereket a saját értéke alapján bíráltak el, akár járt már az intézménybe testvére, akár nem. Az Atwood a néhány koedukált magániskola egyike volt San Franciscóban - a legtöbb régi alapítású iskolába vagy csak fiúk, vagy csak lányok járhattak -, ráadásul ez volt az egyetlen olyan tanintézmény, ahová óvodáskortól a tizenkettedik évfolyamig járhattak a gyerekek, ennélfogva nagyon vonzónak tűnt azoknak a családoknak a szemében, amelyek az általános vagy középiskolai induláskor nem akarták újból végigcsinálni az egész ismerkedési folyamatot. A felvételről szóló értesítés, amelyet legalább akkora izgalommal vártak, mintha a gyerek a Harvardra vagy a Yale-re felvételizett volna, március végén érkezett meg. Egyes szülők beismerték, hogy ez azért nem teljesen normális dolog, mindazonáltal ők is állították, hogy megérte. Az Atwood csodálatos iskola, ahol minden gyerek megkapja azt a személyre szabott figyelmet, amelyre szüksége van, felbecsülhetetlen társadalmi rangot ad (amit persze nyíltan nem vallottak volna be), és az itt végzett gyerekek közül sokan rendszerint a keleti part kitűnő egyetemein tanultak tovább. Egyszóval egy gyereket az Atwoodba bejuttatni főnyereménynek számított. Körülbelül hatszázötvenen tanultak az iskolában, amely San Francisco legelegánsabb városrészében, Pacific Heightsban létesült, és ami ugyancsak nem mellékes: a tanárdiák arányt is mindenki ideálisnak tartotta. Az intézményhez kollégium is tartozott, és azoknak a diákoknak, akiknek szükségük volt rá, pályaválasztási és pszichológiai tanácsadást nyújtottak. A munka ünnepét követő szerdán, amikor a frissen felvételt nyert óvodások először indultak az Atwoodba, San Franciscóban ritkaságszámba menő forró szeptemberi nap volt. A hőmérő higanyszála vasárnap óta napközben harminc fok fölé kúszott, és az éjszakai legalacsonyabb érték is meghaladta a húsz fokot. Ilyen kánikula évente legföljebb egyszer vagy kétszer fordult elő, és mindenki tudta, hogy mihelyst bejön a köd, merthogy bejön, az biztos, vége lesz a melegnek, jönnek a hideg szelek, a tizenöt fokos csúcshőmérsékletek, éjszakánként pedig nem lesz több tíz foknál. Marilyn Norton általában szerette a meleget, de most, kilenc hónapos terhesen, két nappal a várható szülés előtt, nehezen viselte. A második gyerekét várta, egy újabb kisfiút, méghozzá jó nagy babát. Marilyn jóformán mozogni sem tudott ebben a hőségben, a bokája meg a lábfeje pedig úgy megdagadt, hogy csak strandpapucsot tudott hordani. Már óriási fehér sortja is feszült rajta, és a férje fehér pólója teljesen rásimult a hasára. Semmi más nem ment rá, de szerencsére nemsokára megszületik a baba. Most csak annak örült, hogy Billyvel tarthat az első tanítási napon. A kisfiú nagyon izgult, és ő mindenképpen szeretett volna mellette lenni. Larry, az apja, elmehetett volna helyette, hacsak nem indul meg a szülés. A szomszédjuk megígérte, hogy abbart az esetben ő szívesen elvinné Billyt, de a kisfiú, akárcsak a többi gyerek, ezen az első napon inkább a

Recently converted files (publicly available):