• Document: Jak-38 szovjet vadászbombázó repülőgép
  • Size: 1.04 MB
  • Uploaded: 2018-10-15 16:47:43
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Jak-38 szovjet vadászbombázó repülőgép Készültségben R-60-as légiharc rakétákkal egy Kijev osztályú hajó fedélzetén. Jól látszik az emelőhajtóművek nyitott levegőbeömlő nyílása a kabin mögött. A szovjet útkeresés időszaka Az ötvenes évek végén a katonai repülőterek fenyegetettsége nagyságrendekkel nőtt. Mindkét oldalon felmerültek alternatív lehetőségek a repülőgépek üzemeltetésére. Ekkor kezdték kidolgozni az autópályákról történő üzemeltetés feltételeit és rengetek fejlesztés történt a fel- és leszállási úthosszak csökkentésére. Ebben az időszakban született meg a komoly harci értékkel bíró helyből felszálló repülőgép koncepciója is, amely nyugaton először a Hawker Siddeley P.1127 Kestrel megjelenésében öltött testet. Ebből a gépből fejlődött ki pár éven belül a Harrier GR Mk.1 változatú csapásmérő repülőgép. Természetesen a Szovjetunió is szeretett volna valami hasonló gépet, de elsősorban haditengerészeti használatra. A repülőgép-hordozó hajók tekintetében ugyanis szinte semmi eredményt nem tudtak felmutatni, teljesen lemaradtak a nyugat – elsősorban az Egyesült Államok – mögött. Egy kisebb hajóosztályban gondolkoztak, azonban nem volt olyan merevszárnyas típusuk, melyet üzemeltethettek volna a fedélzetéről. A tervgazdálkodás keretében a Jakovlev fejlesztőiroda kapta a feladatot a repülőgép kidolgozására. Legnagyobb problémájuk a hajtómű volt. Természetesen a Harrier Pegasus hajtóművét próbálták alapul venni, de az országban nem találtak hasonlót, egy helyből felszálló típushoz pedig senki nem akart fejleszteni. Ezért a meglévő típusok között kellett megoldást találniuk. A mozgatható – négyoszlopos – kiömlőnyílás hamar elfelejthették. Helyette inkább két 5 300 kg tolóerejű Tumanszkij R-27V-300-as utánégető nélküli hajtómű egymás melletti beépítésében gondolkodtak. Ezek kiömlőit lefelé forgatták el úgy, hogy azok a repülőgép súlypontjába kerültek, így a gép két légoszlopon egyensúlyozott. A szerkezetet a szárnyak 1 végén, illetve a törzs elején és végén található fúvókákkal lehetett stabilizálni. Súlyponti problémák miatt a pilótakabint a hajtóművek fölé építették be. Futóműve a Harrierhez hasonló volt. Két főfutómű a törzs alatt és két mankókerék a szárnyakon. A repülőgép a Jak-36 jelzést kapta és már ekkor világos volt, hogy alkalmatlan lesz sorozatgyártásra, vagy rendszeresítésre. Összesen négy példány épült belőle, amelyeken a technológiát kutatták és finomították. 1963 és 1966 között végeztek velük tesztrepüléseket. Az első szovjet helyből felszálló repülőgép a Jak-36-os. Jellegzetesen tömzsi alakot adtak neki a kabin alá ferdén beépített hajtóművek. Prototípustól az első bevetésig A következő lépés egy a gyakorlatban is használható repülőgép kifejlesztése volt. Az új gép előzetes típusjelzése Jak-36M (Modernizált) lett és fejlesztésére 1967. december 27.-én adtak megbízást. Feladata jó időben bevethető könnyű támadó repülőgép, amelynek a hajóegység légvédelmét is el kell tudnia látni. A tervezők szerint az optimális kialakításban a repülőgép egy fő- és két segédhajtóművel rendelkezik. Utóbbiaknak csak az emelkedésben és süllyedésben volt szerepük, míg a főhajtómű ezeken kívül ellátta a vízszintes meghajtás feladatát is. Így a gép már a főhajtómű két légoszlopán és a segédhajtóművek egy-egy sugarán tudott lebegni. A Jak-38 szárnya a jobb tárolhatóság végett felhajthatóra tervezték. A főhajtóművek kiömlőnyílásai forgathatóak voltak. 2 A főhajtóműnek a módosított 6 800 kg tolóerejű Tumanszkij R-27V-300-ast választották, ennek fúvócsövét a törzs két oldalára kettéosztották. A kiömlőket 90 fokban tudta fordítani. Hátránya volt, hogy az eredeti tolóerő kb. 20%-kal csökkent. Az alapváltozat emelőhajtóműve 2 db Ribinszk RD-36-35FV hajtómű volt 2 800 kg emelőerővel. Ezeket függőlegesen, 10 fokban hátradöntött tengellyel építették be. A gép elején, hátulján és a szárnyvégeken meghagyták a fúvókákat. Az első – 05-ös oldalszámú – példány 1970 elején készült el és első lebegő felszállására 1970. szeptember 22.-én került sor. Ekkor mindössze mintegy fél méterre emelkedett el a földtől. December 2.-án már a második – sárga 15 oldalszámú – példánnyal szálltak fel hagyományos repülőgép üzemmódban. Ezt egy nagyon szoros berepülési program követte, amelyben letesztelt

Recently converted files (publicly available):